A bruschetta dícsérete avagy hogyan ne pazaroljunk

Sajnos nagyon sokszor és nagyon sokan pocsékoló életet élünk a táplálkozást illetően, míg a világ más részein pedig sokan éheznek. Sokszor fáj  szívem, mikor véletlenül vagy a bőség zavarában megromlik egy-egy étel és a kukában landol. Nálunk erre tipikus példa a kenyér, amit nem mindig fogyasztunk el időben, mert vagy túlvásároltunk péksüteményből vagy már senkinek nem ínyére való a kissé rágós, szikkadt kenyér. Ezért 2 dolgot elhatároztam:
  Az egyik, hogy úgy próbálok meg főzni, hogy felhasználjam a háztartásban lévő dolgokat és maximum csak egy újonnan vásárolt élelmiszerrel egészíthetem ki a listát, mint ami van otthon. A "nemkívánatos" száraz kenyérből ezentúl változatos módon, ínycsiklandó falatokat, bruschettát fogok gyártani, míg el nem fogy az utolsó morzsáig. Ez nagyon finom, szinte gourme fogásnak is beillő felhasználási módja a kenyérnek, nem mellesleg egészséges is! Lássuk mi volt itthon: kenyér, paradicsom, hagyma, 4 szelet feketeerdő sonka. Ezt egészítettem ki a napi egy újonnan vett friss bazsalikommal. Így a kenyereket csak megpirítjuk egy serpenyőben (legjobb a grillserpenyő), megkenjük fokhagymával, meglocsoljuk olivaolajjal és egy kis paradicsomos salsával tálaljuk.
 A másik dolog, amit elhatároztam, hogy ha van olyan élelmiszer, amit úgy érzek, hogy valami miatt nem tudunk a szavatossági időn belül elfogyasztani, még mielőtt elromlana, össze kellene gyűjteni lakóhelyeink közelében a rászorulóknak, de lehetőleg kulturált módon elhelyezve. Hogy ne a kukából turkálva kelljen hozzájutniuk embereknek a mindennapi betevőhöz. Hallottam már tévében, hogy vannak lakóparkok, ahol a kerítésre zacskókban kiakasztják az élelmiszert és így tudják, akiknek szükségük van rá, hogy elvihető élelem van a zsákokban. Kérem, hogy aki tudja a módját, hogy szervezetten működik-e ez a módszer valahol, az írja itt meg nekem a blogon. Így kijelölhetnénk lakóhelyeink közelében egy ilyen élelmiszer-elosztó helyet, ahol senkit nem zavarna, hogy az éhezők is ételhez jutnak és talán a szívünknek is könnyebb lenne abban a tudatban élni, hogy nem pazarlunk.
Szeretnék csatolni egy képet, amit azért is nem teszek fel az oldalra kép formájában, mert engem nagyon megrázott mind a fotó, mind a történet. De aki elég erősnek érzi magát, hogy szembesüljön az igazsággal, azt kérem, hogy nézze meg és biztos másképp fog tekinteni ezentúl a pocsékolásra, az éhezőkre és a világra.

www.napielet.hu/a_te_napod/post/5347/hezo_gyermek_es_keselyu_kevin_carte_1994


                                                                           Recept:

4 közepes paradicsom, 1 fej hagyma, 1 kis csokor bazsalikom, só, bors, szikkadt kenyér, olivaolaj

A kenyereket megpirítjuk, bekenjük fokhagymával és meglocsoljuk olivaolajjal. A paradicsomot és a hagymát apró kockákra vágjuk, hozzátépkedjük a bazsalikomot, só-borssal ízesítjük. A pirítósra halmozzuk a feltétet, esetleg kis balzsamecettel meglocsoljuk.