Ricciarelli

Szerintem nincs olyan ember, aki ellen tudna állni Toscana gasztronómiai finomságainak. Aki pedig a marcipánért odavan, annak garantált kedvence lesz ez a 14. századra datálható sienai eredetű édesség. Bár nekem nem Sienában, hanem San Gimignanoban volt hozzá szerencsém, a "főutca" hangulatos kis cukijában, máig kísért az íze. A legenda szerint egy Ricciardetto della Gherardesca nevű lovag hazatérve a keresztes hadjáratból hozhatta magával a sütemény receptjét.  Én a Juls' Kitchen receptúráját választottam, mert az ő ricciarellije hasonlít legjobban az eredetire.
Szerencsémre kaptam egy kis időt a héten immár másodjára a családomtól, így összedobhattam ez a desszertet. Egyébként nagyon hamar összeállítható a massza, pláne ha valaki kész porcukorral és mandulaliszttel dolgozik, de nem nagy wasistdas akkor sem, ha magunk daráljuk és ráadásul költségkímélőbb. Nem mellesleg aki szeret főzni annak a főzés pihenés. És aki szeret főzni, az tud igazán szeretni-tartja a mondás! Mert arról gondoskodunk, azt tápláljuk, akit szeretünk, ugyebár! Na, de ne filozofálgassunk, lássuk a listánkat!

                                                                      Recept

  2 tojás fehérje, 200 g cukor, 200 g blansírozott darált mandula, 1 csepp citromlé, 2 ek. keserű mandula aroma, 1 narancs reszelt héja, 1 vaníliarúd kikapart magja, 200 g porcukor a szóráshoz

A tojásfehérjét kemény habbá verem a citromlével. Hozzákeverem a porcukrot és a darált mandulát, majd a vaníliát, mandulaaromát és a narancshéjat. Lefedett edényben egy estére, de legalább 4 órára hűtőbe teszem. A sütőt előmelegítem 160 fokra. Ezután a 200g porcukrot a munkafelületen kiterítem, hengert formázok kézzel a masszából. A hengert  20 egyforma szeletre vágom és kézzel kis ovális halmokat csinálok belőlük, magasságuk kb. 1 cm legyen. Meghintem porcukorral kb. 5 mm vastagságban. Sütőpapíron vagy szilikonlapon kb. 18 percig sütöm. Mikor kivesszük még puha lesz, de levegőn megszárad. Jól záródó dobozban tároljuk.