Csak nem hagyja nyugodni a kíváncsiságomat, hogy melyik Cézár is a legeredetibb, de legfőképp a legfinomabb. Így ma este is Cézár lesz a vacsora. Kipróbálom úgy, hogy ne csak a majonéz lásson tojást. Mivel előző bejegyzésemben említettem, hogy irtózom a nyers tojástól, ezért a Julia Child emlékezete szerinti módon alkalmazom a tojást, ahogy ő gyerekkorában látta azt a mexikói Tijuanaban. 1 perces lágytojással fogom kikeverni az öntetet. Egy kicsit áldozunk a higiéniának is. A receptet több variációból gyúrtam, alapként a Bűvös szakács szerepelt. Az öntet elkészült joghurtos és szárnyaslé változatban is, de ha a véleményemre vagytok kíváncsiak, akkor nekem maradt a favorit az előzőleg posztolt Cézár.
Recept 4 személyre:
Öntet: 1 db 1 perces lágytojás, 1,5-2 dl olivaolaj, fél citrom leve, 2 szardella filé v. 2 tk. szardellapaszta*, 2 gerezd préselt fokhagyma, 2-3 ek. szárnyaslé vagy joghurt, 1 csapott ek. dijoni mustár, 3 ek. parmezán
Crouton: fél baguette 1 cm-es darabokra vágva+kisütéséhez 2 ek. vaj, 2 ek. olivaolaj keveréke, 1-2 ek.parmezán, 1 gerezd szétnyomott fokhagyma,
1 fej római saláta, parmezán forgács
A vaj-olivaolaj elegyén megfuttatunk 1 gerezd szétnyomott fokhagymát, majd kivesszük, mielőtt túlpirulna. Átpirítjuk a kenyeret, majd papírtörlőre kiszedjük, leitatjuk a felesleges zsiradékot, ezután parmezánnal meghintjük.
A tojást tegyük egy percre forrásban lévő vízbe. Az így kapott krémes állagú tojást elkeverjük a többi hozzávalóval lehetőleg robotgéppel, mert úgy krémesebb lesz.
És most legyen a tálalás is az eredeti módon: a római salátát szedjük leveleire, de ne aprítsuk fel. A levelek végei felfelé és a tányéron jobbra álljanak, ugyanis az eredeti verzió szerint így kézzel meg lehetett fogni és fogyasztani (természetesen balkezesek megfordíthatják). A leveleket rétegenként öntözzük meg a vinaigrette-tel, croutonnal és parmezán szeletekkel tálaljuk.
+1 tipp: a szardellát helyettesíthetjük Worchester-szósszal, amely tartalmazza ugyanis a szardellát és a fáma szerint az eredeti receptben is ebben a formában szerepelt.
A szardelláról érdemes tudni, hogy fűszerként használatos, nagyon sós, 1 kisebb szardellafilé=2 borsónyi szardellapasztával.
* Érdemes fűszerezés közben kóstolni, mert az általam választott márkából 1 ek. mennyiség mindenképp kellett!
Konyhai ügyeskedéseim gyűjteménye, tapasztalatgyűjtés a nagyoktól. Néha utazásról, természetről és személyes élményeimről.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Saláták. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Saláták. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. június 7., csütörtök
2012. június 2., szombat
Cézár saláta Mirmának
Saláták közül kedvenc klasszikusom a Cézár-saláta, ahogy sok mindenki másnak. Ahány ház, annyi szokás, vagyis nem nagyon találni két egyfoma recept alapján készült Cézár-salátát. Ha a nagyon morbid utánzatoktól eltekintünk, azért belefuthatunk egy.két finom darabba. De nézzük csak, honnan ered a saláta elnevezése?
A 20. század elején volt egy Cesare Cardini nevű mexikói születésű, olasz felmenőkkel rendelkező étteremtulajdonos. A szükségnek és az ő kreativitásának köszönhető a saláta megszületése. A történet szerint kifogyott az étterem konyhája az alapanyagokból alaposan, és nagy vendégsereg rohamozta meg őket. Ekkor a fellelhető római salátából, fokhagymás olivaolajon pirított kenyérkockákból és az azóta vinaigrette-nek nevezett öntetből alkotta meg a remekművet, mely halhatatlanná tette. A dresszing tojás, szardella, parmezán, Worchester, dijoni mustár, citromlé, fokhagyma és bors egyvelege. A fogást a vendégek előtt látványkonyha szerűen készítették el, mely ma is sok turistát vonz a mexikói Tijuanaba.
Mint látszik, nem sok köze van a mai majonézes, ezersziget öntetes, csirkehúsos, rákos,uborkás, paradicsomos alapanyagokhoz, bár be kell valljam, én azokat a variációkat is szeretem, ha finoman készítik. Nekem mégis az etalon a Patrick Lenotre féle Cézár-sali volt, amit anno a Miro Grandéban szolgáltak fel. Igaz, hogy az is egy majonézes változat, de a sok variáns közt ez mindent visz! Én ugyanis tartózkodom az eredetiben szereplő nyers tojásból készülő vinaigrette-től. Sajnos az általa alkotott receptet hiába kutattam, helyette jöjjön egy nem teljesen autentikus másik, amely GoodFood alapokon nyugszik. De ígérem, fogok még tesztelni ez ügyben!
Recept: 2 személyre
Öntet: 1-2 tk szardellapaszta, 3 ek majonéz, fél citrom leve, 2 ek olivaolaj, bors, 3 ek. parmezán, 3 gerezd zúzott fokhagyma,
fél jégsaláta apróra tépkedve, 1 baguette 2 cm-es kockára vágva, 2 ek. olivaolaj a crouton kisütéséhez+ 1-2 gerezd préselt fokhagyma az olaj ízesítéséhez
A croutonhoz az olajat felhevítjük 2 gerezd fokhagymával, majd mielőtt az elégne, kivesszük. A kenyérkockákat megpirítjuk, papírtörlőre kiszedjük. Az öntethez összekeverjük a hozzávalókat alaposan. A salátát összeállítjuk, parmezánnal megszórva tálaljuk. Mi pirított csirkemell darabokkal gazdagítottuk.
A 20. század elején volt egy Cesare Cardini nevű mexikói születésű, olasz felmenőkkel rendelkező étteremtulajdonos. A szükségnek és az ő kreativitásának köszönhető a saláta megszületése. A történet szerint kifogyott az étterem konyhája az alapanyagokból alaposan, és nagy vendégsereg rohamozta meg őket. Ekkor a fellelhető római salátából, fokhagymás olivaolajon pirított kenyérkockákból és az azóta vinaigrette-nek nevezett öntetből alkotta meg a remekművet, mely halhatatlanná tette. A dresszing tojás, szardella, parmezán, Worchester, dijoni mustár, citromlé, fokhagyma és bors egyvelege. A fogást a vendégek előtt látványkonyha szerűen készítették el, mely ma is sok turistát vonz a mexikói Tijuanaba.
Mint látszik, nem sok köze van a mai majonézes, ezersziget öntetes, csirkehúsos, rákos,uborkás, paradicsomos alapanyagokhoz, bár be kell valljam, én azokat a variációkat is szeretem, ha finoman készítik. Nekem mégis az etalon a Patrick Lenotre féle Cézár-sali volt, amit anno a Miro Grandéban szolgáltak fel. Igaz, hogy az is egy majonézes változat, de a sok variáns közt ez mindent visz! Én ugyanis tartózkodom az eredetiben szereplő nyers tojásból készülő vinaigrette-től. Sajnos az általa alkotott receptet hiába kutattam, helyette jöjjön egy nem teljesen autentikus másik, amely GoodFood alapokon nyugszik. De ígérem, fogok még tesztelni ez ügyben!
Recept: 2 személyre
Öntet: 1-2 tk szardellapaszta, 3 ek majonéz, fél citrom leve, 2 ek olivaolaj, bors, 3 ek. parmezán, 3 gerezd zúzott fokhagyma,
fél jégsaláta apróra tépkedve, 1 baguette 2 cm-es kockára vágva, 2 ek. olivaolaj a crouton kisütéséhez+ 1-2 gerezd préselt fokhagyma az olaj ízesítéséhez
A croutonhoz az olajat felhevítjük 2 gerezd fokhagymával, majd mielőtt az elégne, kivesszük. A kenyérkockákat megpirítjuk, papírtörlőre kiszedjük. Az öntethez összekeverjük a hozzávalókat alaposan. A salátát összeállítjuk, parmezánnal megszórva tálaljuk. Mi pirított csirkemell darabokkal gazdagítottuk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)