A bruschetta dícsérete avagy hogyan ne pazaroljunk

Sajnos nagyon sokszor és nagyon sokan pocsékoló életet élünk a táplálkozást illetően, míg a világ más részein pedig sokan éheznek. Sokszor fáj  szívem, mikor véletlenül vagy a bőség zavarában megromlik egy-egy étel és a kukában landol. Nálunk erre tipikus példa a kenyér, amit nem mindig fogyasztunk el időben, mert vagy túlvásároltunk péksüteményből vagy már senkinek nem ínyére való a kissé rágós, szikkadt kenyér. Ezért 2 dolgot elhatároztam:
  Az egyik, hogy úgy próbálok meg főzni, hogy felhasználjam a háztartásban lévő dolgokat és maximum csak egy újonnan vásárolt élelmiszerrel egészíthetem ki a listát, mint ami van otthon. A "nemkívánatos" száraz kenyérből ezentúl változatos módon, ínycsiklandó falatokat, bruschettát fogok gyártani, míg el nem fogy az utolsó morzsáig. Ez nagyon finom, szinte gourme fogásnak is beillő felhasználási módja a kenyérnek, nem mellesleg egészséges is! Lássuk mi volt itthon: kenyér, paradicsom, hagyma, 4 szelet feketeerdő sonka. Ezt egészítettem ki a napi egy újonnan vett friss bazsalikommal. Így a kenyereket csak megpirítjuk egy serpenyőben (legjobb a grillserpenyő), megkenjük fokhagymával, meglocsoljuk olivaolajjal és egy kis paradicsomos salsával tálaljuk.
 A másik dolog, amit elhatároztam, hogy ha van olyan élelmiszer, amit úgy érzek, hogy valami miatt nem tudunk a szavatossági időn belül elfogyasztani, még mielőtt elromlana, össze kellene gyűjteni lakóhelyeink közelében a rászorulóknak, de lehetőleg kulturált módon elhelyezve. Hogy ne a kukából turkálva kelljen hozzájutniuk embereknek a mindennapi betevőhöz. Hallottam már tévében, hogy vannak lakóparkok, ahol a kerítésre zacskókban kiakasztják az élelmiszert és így tudják, akiknek szükségük van rá, hogy elvihető élelem van a zsákokban. Kérem, hogy aki tudja a módját, hogy szervezetten működik-e ez a módszer valahol, az írja itt meg nekem a blogon. Így kijelölhetnénk lakóhelyeink közelében egy ilyen élelmiszer-elosztó helyet, ahol senkit nem zavarna, hogy az éhezők is ételhez jutnak és talán a szívünknek is könnyebb lenne abban a tudatban élni, hogy nem pazarlunk.
Szeretnék csatolni egy képet, amit azért is nem teszek fel az oldalra kép formájában, mert engem nagyon megrázott mind a fotó, mind a történet. De aki elég erősnek érzi magát, hogy szembesüljön az igazsággal, azt kérem, hogy nézze meg és biztos másképp fog tekinteni ezentúl a pocsékolásra, az éhezőkre és a világra.

www.napielet.hu/a_te_napod/post/5347/hezo_gyermek_es_keselyu_kevin_carte_1994


                                                                           Recept:

4 közepes paradicsom, 1 fej hagyma, 1 kis csokor bazsalikom, só, bors, szikkadt kenyér, olivaolaj

A kenyereket megpirítjuk, bekenjük fokhagymával és meglocsoljuk olivaolajjal. A paradicsomot és a hagymát apró kockákra vágjuk, hozzátépkedjük a bazsalikomot, só-borssal ízesítjük. A pirítósra halmozzuk a feltétet, esetleg kis balzsamecettel meglocsoljuk.

Tiszavirág ártéri tanösvény

Miután levonult a tavaszi áradat a Tiszán, idén májusban megkezdődött a 2013-as szezon az ártéri tanösvényen. Valószínűleg az első látogatók közt lehettünk a pünkösdi hétvégén, mert még annyira nedves volt a talaj, hogy nem ártott volna a gumicsizma, de azért viszonylag tisztán megúsztuk. Nem tudok nem írni most is a tiszai tájról, mert ha egy évben százszor mennék is, akkor is lennének számomra még soha nem látott természeti dolgok. A Göbe-tó most is szemet gyönyörködtető volt, bár csónakázni nem tudtunk evező híján. A sulyom még nem lepte el a víz felszínt, ahogy azt nyáron szokta. Mintha a madarak is a fészkeiken ültek volna, olyan nyugalmas csend volt. A Borzanat hullámait is csak a szél kavarta föl. Olyan szép volt az érintetlen természet, nemhiába vette oltalom alá a területet a Hortobágyi Nemzeti Park.

A május végi Göbe

Kék légivadász

                                                        Ebszőlő csucsor (vigyázat: mérgező)

                                                                        Gyalogakác

                                                             Látkép mocsári nőszirommal

                                                          Közönséges fémfutó (futrinka)

                                                                         Borzanat

Május közepétől pipacsok lepik el a 33-as út mellékét Poroszló felé. Itt találtuk ezt a kisegeret szunyókálva a fűben.

Párizsi kocka muffin

Hétvégén babalátogatóba készültünk Rita barátnémhoz, akivel kis krampuszaink majdnem egyidősek. Törtem a fejem, hogy mit is vihetnék ajándékba... abban biztos voltam, hogy sütni szeretnék valami édességet...amikoris eszembe jutott: sok-sok évvel ezelőtt, az egyetemi években, a 3-as koli menzáján elfogyasztott ebéd után mit is nassoltunk. Ez a párizsi kocka volt, melyet akkor hoztak újra "forgalomba". Na nem az a flancos párizsi krémmel töltött marcipános desszert, hanem az igazi, aranyfóliás, retro melba kocka kistestvére, mely egy kávés-alkoholos krémmel töltött falatka. Mai napig elfog a nosztalgia, ha meglátom. Én valahogy úgy vagyok a főétkezéssel, hogy akármennyire jóllaktam, van egy külön rekesz a gyomromban az édességnek fenntartva, ahol pont elfér egy adag finomság. Na ennek a rekesznek a megtöltésére kiváló a párizsi kocka. Sajnos összetételt nem tüntettek fel a csomagoláson, így még PralinéZsuzsit, a bonbonok szakértőjét is megkérdeztem, nem-e ismeri. Így maradt az eredeti gondolat: az alap legyen egy nagyon csokis muffin, melyet kávéval és rumaromával ízesített csokoládéganache-zsal díszítek, szem előtt tartva, hogy baba"buliba" készül a dolog. Már alig várom, hogy kipróbáljam a krémet kávélikőrrel!

Az alapmuffin recept: http://www.nyammm.hu/2013/03/cupcake-heaven-vol2-husveti-cupcake.html.
Én feleztem a hozzávalókat, így 12 db muffin lett belőle.
                                                   
                                                    A csokoládé ganache receptje:

2 dl legalább 30% zsírtartalmú tejszín, 100 g tejcsoki, 100 g 75% kakaótart. étcsoki, kb. fél dl kávé, 3 tk. rumaroma

A tejszínt felforralom és az apróra tört csokira öntöm, és elkeverem, míg a csoki felolvad. Hozzáadom a kávét és a rumot. Hűtőbe teszem. Ha sűrű krémes, habzsákból kinyomva a kihűlt muffinokra nyomom. Célszerű először a krémet elkészíteni, hogy mire a muffin kihűl, már díszíthessük is. Plusz megfejeltem muffinonként egy fél eredeti párizsi kockával.

Spárgakrémes conchiglie

Végre megérkezett a 2013-as spárgaszezon is! Már április óta vártam, hogy megjelenjen a zöldségespultokban ez a folsavban gazdag, kalóriaszegény, friss zöldség és feltankoljuk a tél folyamán vitaminoktól kiüresedett szervezetünket egészséges szezonális zöldségekkel. Most egy húsmentes tésztában végezte a spárga, igaz volt miatta egy kis reklamáció, de szerintem egy nagyon friss ízű pesto született belőle. Ha valaki nagyon húsimádó, egy kis pirított baconnel meg lehet még dobni.

                                                                       Recept:

1 csomag spárga, 3 dkg mandula, 3 ek. reszelt parmezán, 1-1,5 dl olivaolaj, só, bors, citromlé
Fejenként 100 g tészta.

A spárgák szárát meghajlítjuk és ahol eltörik, ott jó. A fás részt nem használjuk fel. 5 percre forrásban lévő sós-citromos vízbe dobjuk a spárgát.  Kiszedjük és a spárgasípokat levágjuk, félretesszük.  Közben a spárga főzőlevében kifőzzük a tésztát az előírás szerint. Amíg a tészta fő, a spárga szárát robotgépben a többi összetevővel krémesre turmixoljuk. A mandula helyett tehetünk bele bármilyen más olajos magot, diót, kesudiót, fenyőmagot, mogyorót. A pestot a tésztához keverjük, hozzáadjuk a sípokat, és parmezánnal megszórva, pár csepp citrommal meglocsolva tálaljuk.

Lilahagymás pogácsa

Ezt a receptet még Szilveszterre néztem ki a Stahl magazinból, amikor a téli hidegben az ember szervezete kívánja a szénhidrátot, de bármikor megállja helyét vendégváró snackként. Mivel egyfolytában azt kerestem a tálban, melyikből kandikál ki több hagyma, ezért legközelebb másfélszeres mennyiségű hagymával fogom elkészíteni.

Recept:

1/2 dl tej, 1 tk. cukor, 3 dkg élesztő, 60 dkg finomliszt, 2 tk. só, 20 dkg hideg vaj felkockázva, 1 tojás, 2 dl tejföl

Töltelék: 3 db lilahagyma vékonyan felkarikázva, 5 dkg vaj, só 

Kenéshez: 1 tojás

A töltelékhez a sózott hagymát vajon megpároljuk. A tésztához a langyos, cukrozott tejben az élesztőt felfuttatjuk. A lisztet, sót elmorzsoljuk a hideg vajjal, majd közepébe fészket készítünk. Hozzáadjuk a tojást, tejfölt és a kész élesztőt és összegyúrjuk. 15-20 percig pihentetjük szobahőmérsékleten. A tésztát lisztezett felületen 2 mm vastagra nyújtjuk és téglalap alakot készítünk belőle. A téglalapot gondolatban hosszában elharmadoljuk, felső 2/3-ot megkenjük a hagymás töltelékkel. Ezután a felső 1/3-ot ráhajtjuk a középső töltött harmadra, mint egy levélpapírt, ha összehajtunk 3 felé. Majd ráhajtjuk  a töltetlen harmadot. Az így kapott kis téglalapot még egyszer megtöltjük a fenti módon és hajtogatjuk. Végül 2 felé hajtjuk az egészet. 

Ha ez megvan, folpackba csomagolva hűtőbe tesszük néhány órára. Sütés előtt ujjnyi vastagra nyújtjuk a tésztát lisztezett deszkán és 3 cm-es pogikat szaggatunk belőlük. Sütőpapíros tepsin 30 percet kelni hagyjuk.   

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A pogit megkenjük a felvert tojással és kb. 15-20 perc alatt kisütjük.

Lucinda Scala Quinn szicíliai paradicsomos húsgombóca

Áron mellett mostanában, ha alvási ideje van, sokkal több időm jut gasztroműsorok nézésére. Ezek egyikén fut Lucinda Scala Quinn műsora, ahol 3 nagyétkű fiát és férjét eteti mindenféle földi jóval. Gondoltam jó lesz, ha nyitva tartom a szemem, hisz nekem is 2 nagyétkű férfit kell jóllakatnom. Igaz, az egyik még csak tejet eszik, de ha az apjára ütött, akkor hamarosan felköthetem a felkötnivalót. Így aztán szorgosan raktározom a recepteket, mint amilyen ez az olasz húsgombóc is spagettivel gazdagítva. Elkészíteni többféleképpen is lehet, kinek mi a legegyszerűbb. Megfőzhetjük a gombócokat a paradicsomszószban, de olajban is kisüthetjük előre egy serpenyőben, így ropogósabb, ízesebb lesz. Én "bababarát" megoldást választottam: sütőben, kevés olajat locsolva a gombócok alá, értem el a kívánt hatást. Így legalább nem terjengett annyira a zsírszag a lakásban, ami most nálunk az ételek elkészítésekor fontos szempont. Kínáljunk mellé zöldsalátát.

                                                                   Recept 4 főre:

Húsgombóc: 50 dkg darált hús vegyesen (marha, sertés, szárnyas), 2 szelet kenyér tejbeáztatva, 2 tojás, 2 gerezd fokhagyma összezúzva, fél fej vöröshagyma apróra vágva, 3 dkg reszelt parmezán, só, bors, bazsalikom, kevés olivaolaj, 1 csokor felaprított petrezselyem
Szósz: 1 doboz hámozott paradicsom konzerv, 1 doboz 1/2 literes passata*, cukor, só, bors, bazsalikom

*"kezdő" konyhatündér koromban olvastam valakinél a hozzávalók közt a passata kifejezést. Akkor el nem tudtam képzelni, hogy az mi a manó, és mért kell ilyen flancos szavakkal dobálózni. Lám most én is használom, de megsúgom, aki esetleg nem ismeri, nem más ez, mint a jó öreg paradicsompüré sznob elnevezéssel élve. (bocsánat!) :-)

A húsgombóchoz a hozzávalókat alaposan elkeverjük és 3-4 cm-es kis gombócokat formázunk belőle vizes kézzel. Kisütöttem a gombócokat 220 fokon sütőben, míg piros kérget kap minden oldala. Ezután egy nagy serpenyőbe tettem a paradicsomkészítményeket, bele a gombócokat és kb. 20 perc alatt besűrítjük a mártást, miközben összeérnek benne az ízek is. A paradicsommártást fűszerezzük, só, borssal, cukorral. Én bazsalikomot is tettem az ételbe, hogy még olaszosabb legyen. Al dente spagettivel és frissen reszelt parmezánnal tálaljuk.

Kókusztejes-chilis édesburgonya-krémleves

Budapesten egyre több street-food étkezde nyílt az utóbbi időkben, hogy megpróbálja kielégíteni a felgyorsult életünkkel járó igényeket, nevezetesen, hogy gyorsan együnk finom, minőségi ételt jó áron. Ezek közül az étkezdék közül a kedvenc helyünk a Bors gasztrobár, ahol állandóan változik a leves és baguette-szendvics kínálat, de egy specialitásuk nem véletlen állandó az étlapon: ez a kókusztejes-chilis édesburgonya leves (télen ugyanez sütőtökből). Ha lehet, ezt eszem. A recept kitalálása nem túl bonyolult, hisz az elnevezése magában rejti a főbb alapanyagokat. És nagyon hasonlít elkészítése a múltheti karottalevesemhez. Így most sikerült itthon is elkészítenem, tök jól sikerült. Bár a fiúk által készített változat egy icipicit még mindig finomabb, nemhiába ők a recept atyjai! Úgyhogy maradok törzsvendégük, de azért néha itthon is megfőzöm, mondjuk vasárnap, amikor ők zárva tartanak!

                                                               Recept 4 főre:

4 édesburgonya apró kockára vágva, 4 db újhagyma felkarikázva, só, bors, chili, 0.5 dl olivaolaj, 1-2 dl kókusztej, 5 dkg vaj

A hagymát az olivaolajon megdinszteljük, hozzáadjuk a burgonyát és kicsit átpirítjuk. Felöntjük kicsit több vízzel, mint amennyi ellepi és puhára főzzük. Összeturmixoljuk, hozzákeverjük a kókusztejet, ízesítjük sóval, borssal, chilivel. A végén elkeverjük benne a vajat, hogy selymes fénye legyen. Akinek van rá ideje, pirított kenyérkockával kínálja.

Pisztráng mazsolás kelbimbóval

Anyukámtól kaptuk ezt a négy csodaszép pisztrángot, akik csak egyszerűen sóval-borssal lettek fűszerezve és szép pirosra sütve. Szeretem, ha egy halrecept nincs túlbonyolítva, így érvényesülhet legjobban a természetes íze. Itt is a fakszni a köretre volt a jellemző, melyet KicsiVú publikált. Aki szereti az ázsiai konyhát, annak ez a sós-édes-savanyú kelbimbó telitalálat lesz.

Recept:

4 ek. forró vízbe áztatott mazsola, 1 kg kelbimbó, 3 ek. szójaszósz, 2 ek. rizsecet, 4 ek. méz, 1,5 dl olivaolaj, só, bors

A sütőt 200 fokra előmelegítjük. A kelbimbó külső leveleit lehúzzuk, torzsáját levágjuk és 2-3 percre forró vízbe dobjuk. Kivéve megszárítjuk, félbevágjuk, majd kiolajozott tepsibe helyezzük. Hozzákeverjük az összes többi résztvevőt és 20 perc alatt megsütjük.

Karotta krémleves

Egy párizsi utazásnak köszönhetem a francia konyha iránti rajongásomat. Ezekután kerestem állandóan a lehetőséget, hogy hol lehetne megfelelő főzőtanfolyamon elsajátítani  a franciák ízvilágát, de ekkor még nem nagyon találtam ennek kivitelezésére helyszínt. Majd egyszer csak jött a Julie&Julia film és a gombamódra szaporodó főzőiskolák. És lám, egyszer csak lett köztük francia menüsor is, mégpedig a szigetmonostori Rosinante fogadó szervezésében. Nagy boldogan be is jelentkeztünk; igaz, az, hogy mit főzünk, zsákbamacska volt, mert csak nem sokkal az alkalom előtt derült ki. Mikor elsőnek megláttam a kiírást, kicsit el is kenődtem. Mert hát a répát nyersen még szeretem is, de levesben és pláne répalevesnek! Kicsit az iskolai menza répafőzelékére asszociáltam. Aztán a végeredmény kárpótolt mindenért. Azóta is ez a kedvenc krémlevesem, és nem mellesleg könnyen elkészíthető. A csavart a fűszerezése adja meg: történetesen a gyömbér.

                                                                    Recept 2 főre:

fél fej felaprított vöröshagyma, 2 szál felaprított sárgarépa, 1 ek olaj, só bors, 1 ek. reszelt gyömbér, 2 dl tejszín, 2 ek. étkezési keményítő hideg vízben elkeverve, 5 dkg vaj, petrezselyem

A hagymát üvegesre pároljuk az olajon, hozzáadjuk a répát, megpirítjuk, majd felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje. Lefedve a répát puhára főzzük. Ízesítjük a gyömbérrel só, borssal. Hozzáadjuk a tejszínt és a keményítőt és botmixerrel homogénre pépesítjük. A végén beledobjuk a vajat, hogy selymes fénye legyen. Petrezselyemmel és gyömbéres tejszínhabbal díszíthetjük.

Újra itt!

Távolmaradásomnak nyomós oka volt. 3 hónapig nem igazán volt időm és energiám a konyha felé nézni, de most már nagyon vágyom rá, hogy újra fakanalat fogjak és új recepteket próbálhassak ki. Ehhez már csak egy valakinek kell a beleegyezését adni...

                                                     ilyen volt...

                                                     ...és ilyen most 3 hónappal később.

 

....Áronnak!